Azok az átlagos napok

2007. augusztus 19, vasárnap

Már a nap is roszzul kezdődött. Apu jön be, hogy elaludtam, mondom miről beszélsz, 3:20-ra van beállítva a telefon annyi is az idő. Mondja nézzem meg jobban az órát... ó hogy az a... már 4:20 volt. Simán lekéstem a vonatot, pedig 6-ra a Keletiben kéne lennem. Apu gyorsan megcsinálta a kajámat, én meg felöltöztem és megfűztem, hogy vigyen fel Kőbánya-Kispestre, úgy még elérem a vonatot. Ugyanis ha nem érem el a 6-os vonatot a Keletiben, akkor a 8-as vonatot lekéssük Gyöngyösről, az meg csak 2 óránlént, így borul az egész nap.

5:24-re felértünk KöKi-re, 30-kor jött a metró, 45-kor jött a buszom a Ferenciek terénél és így 5:55-re odaértem. Felültünk a vonatra megreggeliztünk, beszélgettünk. Ugyanis Balázzsal mentünk túrázni.

A vonat menetrendhez képest 4 perccel később érkezett meg Vámosgyörgyre, így a 6 perces átszállásra már 2 perc maradt. Gyorsan útmegszakítást kértem a jegyemre és már futottunk is a vonatra. A Vámosgyörk-Gyöngyös vonal mindössze 13 perc, így ennek hamar vége lett. De elég fura volt látni az alakjelzőket fényjelzőkkel kombinálva, a fésűs sosropók, mintha megállt volna az idő, pedig mégsem, mivel a vonal villamosítva van.

Ahogy leszálltunk megkerestük a mátrafüredre menő kisvonatot, ott jegyet vettem és még egy kicsit körbefotóztuk mieéőtt 8-kor elindult Mátrafüredre. Nagyon hangulatos volt a nyitott kocsikban utazni, ez sem valami hosszú vonal, mindössze 7 km 22 perc utazással. A kisvonatról leszállva még készítettem néhány képet az állomásról az elektromos váltóról :D, aztán kezdetét vette a túra.

Hát én nem is tudom mire számítottam amikor eljöttünk ide. Azt tudtam, hogy 600 m lesz a szintemelkedésünk 7 km-en, de ezt nem gondoltam volna. Bár így utólag belegondolva nem volt olyan vészes, de ott akkor nagyon kimerítő volt.

Kb az út felénél járhattunk amikor megálltunk egy tisztáson egy kicsit pihenni meg enni, inni. Ez egy kb. 15 perces szünet volt, de nagyon jól esett. És más folytattuk is az utunkat felfelé, a Kékes-tőre. Útközben találtunk még egy tisztást, innen csinlátunk egy pár nagyon szép képet.

Már a csúcshoz közeledve, egy fenyőerdőbe értünk. Találtunk két hatalmas kidőlt fenyőt, amit muszáj volt lefotózni. Itt talán még jobban emelkedett az út mint ez előtt, de végül megmásztuk a Mátrát és felértünk a Kékesre. Hát a látvány az valami fantasztikus volt, gyönyörű volt az idő is, így messzire el lehetett látni a TV-toronyból. Innen lefelé jövet Balázs kérdezte, hogy iszunk-e egy sört? Mondom, hamár feljöttünk ennyi legalább jár nekünk. A kávézóhoz menet találtunk egy emlékművet, ott lefotózkodtunk és mentünk pihenni egy kicsit. Sörrel nyitottunk utána visszamentünk fagyiért, ami isteni volt. Körbenéztünk még egy kicsit és indultunk vissza.

Még szinte el sem hagytuk a csúcsot belefutottunk ismerősökbe. Pontosabban a Balázs ismerősei voltak. Kicsi a világ :D Kicsit lejjebb voltak padok ott ettünk megint egy kicsit. De ekkor Balázsnak eszébe jutott, hogy elfelejtettük megnézni a II. világháborús emlékművet. De végül úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk, így talán elérjük az előbbi (14:15-ös) kisvonatot. Volt 2 óra 20 percünk hogy leérjünk. Hát elég necces volt, pláne ha belevesszük, hogy tettünk fölöslegesen egy 20 perces kitérőt. Szinte rohantunk lefelé, amit meg is bántunk meg nem is. Az út lefelé viszont nagyon rossz volt. Morzsalékos-kavicsos... egy rossz és hamarabb lent vagyok Füreden mint én azt szeretném :D Vol sokszor útközben, hogy megcsúsztunk, bokák majdnem törtek, mi majdnem zuhantunk, de végül úgy értünk le, hogy még 20 pecet várni is kellett a kisvonatra. A visszaút elég knylemtlen volt, mert nekem már nagyon ingerenciám volt egy mellékhelység felkeresésére :)

De végül beért a vonat Gyömgyösre, egy az állomásra mentünk amitől én megkönnyebbültem :D Ádám megkért, hogy vegyek neki 3 db 90% 5 km-es reformjegyet, de a kedves pénztáros hölgy nem volt hajlandó kiadni. Mivel hamarosan indult a vonat, kértem helyette 1 db 50%-osat és már mentünk is Vámosgyörk felé.

Vámosgyörkön bezzeg szó nélkül adta jegyeket... na mindegy, ez van. Itt sem kellett sokat várni a vonatra, addig vettem fel pár hangot.

Aztán megérkezett felszálltunk, helyet is sikerült nagynehezen találni. Én visszafelé egy kicsit elbóbiskoltam,mert nagyon fájt a fejem. Simán beértünk a Keletibe, Balázstól elköszöntem, ő villamospótlóval ment haza, de nekem még volt bő 45 percem a vonatig, így vettem fel 10 percnyi hangot, majd elindultam, Zugló felé.

A várakozás megérkezett a vonat és én szinte egyből elaludtam. Monoron mindig fel szoktam kelni, de most nem így volt. Monorierdőnél arra riadtam fel, hogy indul a vonat. Gyorsan kinéztem, hogy hol vagyunk. Kész szerencs, hogy nem Szolnokon keltem fel :D

Anyuék már vártak az állomáson, kijöttek értem kocsival, hazamentünk, nekem az volt az első, hogy lefürödtem. Hát mit ne mondjak, volt buké :D Ahogy Balázs egyik ismerőse szokta mondani: "Az mutatja, hogy milyen jól túráztál, hogy mennyire állnak tőled távol az emberek" Szerencsére kullancsot sem találtam

Még egy kicsit fent voltam a netem, de 10 körül már nem bírtam tovább, másnap reggel 9-kor keltem fel :D